2008. 05. 31.
szakadás
egy férfi beszél hozzám, kortalan, tanítómester-szerű, hív, menjek. közben mocorog és beszél hozzám a kedves, álmon kívül, tudom, hogy megvárna, míg én beszélgetek, mégis, mintha visszaszívna a valóság, hiába akarok a férfi után menni, eltűnik, csipás szürkeség marad utána. és az ébredés. és az érzés, hogy valamit elmulasztottam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése