időutazás

rokkant gyártelep, elhagyott kőbánya, olyan út, ahol nem nő aszfalt, csak sár, homok és némi kavics, kiiktatott ipari vasútsín, randomra felgyúló jelzőlámpák, jön a vonat vagy sem, ha a nyolcvanas években volnánk, természetesen el is robogna, így csak akaratlan időutazást tehetsz a nosztalgiázó bakterrel, aki a vasút melletti egyik tömbházban lakik, szolgálati lakás, amit megvásárolt, 12 éve fizette ki az utolsó részletet, az az övé, még ha nem is ér semmit, hát mit is érne falun egy tömbházlakás, ennél nyomibb nincs is, mint a mezőcsajágaröcsögei blokkban lakni, akinek kertje van és egyszobás háza, legalább tarthat lovat, zöld mezőgazdaság, nem fogyaszt sokat, egy vödör víz és pár villányi széna, és ez már a 19. század, újabb időutazás, ez nem a zúg a traktor szánt az eke, hanem oridzs paraszti létforma

a nemlétező járdán egy férfi támaszkodik a korlátnak, háta mögött PET-palackban gazdag vízforrás, mellén newyork felirat, végigköveti tekintetével az idegen rendszámú autót

a patak túloldalán régi temetőkert, közepén templom, mintha még egyet lépnénk vissza az időben, havonta egy istentisztelet, fogyatkozó hívek

kráterek, por, egy fél bükkerdő, a hegybe évtizedekkel ezelőtt beleharaptak a benzinvérű szörnyek, a fák gyökerei a szakadék szélén lengedeznek a semmiben, az élelmesebbje már kipusztult, vagy teleportálta magát makk formájában, és tényleg, sok kicsi bükkbébi mindenhol, világoszöld levélkék, mintha reménykednének, nem vagyok biológus, de mintha tényleg kezdené visszahódítani az erdő a bánya romjait, a kráter mélyén zöld tó, körülötte nádas, milliónyi béka, a sivatagszerűen puszta homokparton is itt-ott mintha zöldülne

és persze rengeteg szemét, nehogy elfelejtse az ember, hogy már jártak itt előtte nem is olyan rég

Egeres-Aghires 2008. május



L. fotója