ha volna

az úgy mintha majdnem olyan, mint a ha volna. szóval, ha volna, folytatódna az úgy mintha játék: úgy tennék, mintha én lennék Kücsük vagy valaki más, történetekben tobzódnék, homályban hagyva, mi "valódi" és mi "elképzelt", egy szinttel följebb pedig világossá téve, számomra ez a dichotómia többnyire nem létezik, pontosabban minden egyszerre igaz és egyszerre hamis, ezért a személyes mitológia, ezért a kísért-és. Nem a szemérem bújtatja Kücsüköt fátyol mögé, és nem céda tetszeni vágyás dobja le róla a kendőt, és a szerepjáték, hogy erről ilyen kontextusban beszél, nyugodtan értelmezhető verbális erotizmusnak, önmagáért valónak, aminek csak néha van a semmiből jövő és hirtelen el is illanó zavara, ettől lesz esendő, mert néha elfordul, vagy lesüti a szemét, amikor Vele szembenéz.