Nelli bejegyzéséről jutott eszembe: onnan tudom, hogy öregszem, hogy jól esik, ha mindenki hányadévesnek néz. Ennél már csak az jobb, amikor hányadikosnak néznek.
"Már végeztem", mondom olyankor kajánul, mert persze a következő kérdés megint az, hogy akkor hányadéves vagyok, és kétszer aratom le a - mit is? bókot? mi ez? szerencsés genetikai örökség, a szemlélő arcpercepciójának hiányossága, vagy egész egyszerűen mindenfajta smink hiánya.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése