Státus és tudás

Megfelelő embert a megfelelő helyre, mondja a miniszterelnök, és gyorsan kinevez egy könnyűzene-énekest a gyermekvédelmi hatóság élére, leváltva az évtizedes tapasztalattal rendelkező, civil és állami szférát egyaránt jól ismerő (magyar) szakembert. De mit várjunk egy olyan országban, ahol a „versenyszférában”, magáncégeknél is ez dívik?! Ahol a húzóágazatnak kikiáltott, de legalábbis nagy presztízzsel rendelkező szoftverfejlesztésben olyan „projektmenedzserek”, „rendszertervezők” mozognak, veszik fel a megrendelőtől a megbízatást, és osztják le a melót, akiknek fingjuk nincs a programozás tervezési részéhez? Akik azt sem tudják, mit jelent egy mamutméretű adatbázis megtervezésekor figyelembe venni a konzisztencia elvét?! Akik esetenként csupán presztízskérdésből saját kezűleg angolul felveszik a rendelést a magyar megrendelőtől, és románul leadják a romániai magyar programozónak a speckót... És milyen specifikáció az, könyörgöm, ami két sorból áll, és a prolistátusú programozónak több napjába telik, amíg ismételt telefonos/mailes kérdései alapján körvonalazódik végre, mi a faszról kell szóljon a kurva program...

A státus számít, nem a tudás, már régóta tudjuk, de hogy nem jönnek rá azok, akiknek pénzügyi érdekei fűződnek a dologhoz, hogy jóval hatékonyabbá lehetne tenni egy vállalkozás működését a „megfelelő embert a megfelelő helyre” elv alkalmazásával? Ja, hogy ez a HR feladata? De hogy tudja eldönteni egy mégoly jó elméleti és gyakorlati pszichológiai ismeretekkel rendelkező szakember, hogy egy teljesen más szakterületen ki az ász és ki nem?! Ki dolgozik keményen, esetenként éjjel és hétvégén is, hogy határidőre meglegyen a meló, és kinek csupán jó a PR-ja?