bakancs

nem fog a meló. pedig ma újabb ajánlatot kaptam, aminek lényege: újgazdagék semmipénzért ingyenpíárt és közösségi munkát és lelkes ifjú munkatársat akarnak. utálom az embereket. s lassan unom, hogy baleknek néznek. lehet, hogy az öltözködésem és a gyerekarcom miatt, de azt gondolják rólam, szegény kis kezdő. leszarom, továbbra sem fogok kiskosztümben és magassarkúban járni. bakanccsal messzebb és magasabbra jutok.

apropó felnőttség:) (VeraLinn és Timó)

mindig bakancsos felnőtt maradok. ahogy 12 évesen is az voltam, valamennyire. szeretek vele hóban taposni, utcakövön óriásiakat lépni. azt nem szeretem, ha elszakad a fűzője. márpedig mindig elszakad. megbogozom, egyszer, kétszer, sokszor, aztán kicserélem. nehéz fűzőt kapni hozzá. kihívás. felnőttnek való. a jövőre is gondolni kell, mikor fűzőt választassz. felelősségteljes döntés. előrelátást igényel. satöbbi.

bakancsos kismama, anyuka és nagymama leszek majd, ha eljön az ideje. egyelőre: pályakezdésen túl, több mint öt éve szakmában, be nem futottam még, bár nem vagyok "futottak még" kategória, kezdem tudni, mit érek, hová érhetek még el, mi a gyenge pontom. 27 vagyok, és utálok dicsekedni. de ha valaki olyan szöveggel jön, hogy ő majd felmutatja nekem a szakmai kihívásokat, majd motivál, és ebből csak nyerhetek, eszmei nyereséget persze, mert pénz, hát az nincs sok, szóval ha a szemembe mondják, te lúzer, köszönd meg, hogy esélyt adok, hogy meghallgasd az ajánlatom, és kihasznállak, de nyugi, neked is jó lesz - akkor kicsit bekattanok, na.