Az az érzésem, augusztus eleje óta minden sokkal fárasztóbb, javíthatatlanabb, tolakodóbb, én magam pedig elvesztettem az immunitásomat e rámnyújtózkodó változásokkal szemben. Ami a dolgok leszarásának képességét illeti, szintén csökkenőben. Nehogy már 26 évesen felnőttem volna?!
Hatványozottan idegesít mások bunkósága, felelőtlensége, tolarenciahiánya, és annak nyilvánvaló jelei, hogy senkit és semmit nem vesz annyira komolyan, mint saját magát és saját kölcsönkapott, választott vagy éppen rásózott misszióját.
Egyre jobban depresszióssá tesz az is, hogy sokat dolgozom kevés pénzért, hogy lassan már nem tudom, mit akarok a világban, mi akarok lenni, ha nagy leszek, és hogy a hozzám közel álló emberek hasonló létállapotban vannak, igaz, kétszer-háromszor annyiért adták el magukat bizonytalan időre.
Ráadásul elmegy E, és a házbért is megemelték. Mi a faszt keresek én Kolozsváron?!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
i know, what you feel, sista. igen, felnőttél 26 évesen.
mi a faszt keres bárki bárhol?
Lakótársat nem keresel? :D (bocs, tényleg, menekülnöm kellett egy alkoholista házibácsi elől s mindenfele érdeklődök. a címem a blogomon)
Megjegyzés küldése