Gazdátlanul

Szinte naponta látok olyan kutyákat az úton, akik szemmel láthatóan keresnek valakit, a gazdát, figyelnek az orrukkal, néha megfordulnak egy ismerősnek tűnő illatra, teszenk néhány lépést, majd csalódottan megállnak,

ha látsz valahol egy fehér, elveszett, barnaszemű kutyát, aki semmilyen névre nem hallgat, aki annyira naiv, hogy bátran bedugja idegen kerítések alá az orrát, és nem tanul a fájdalomból, mondd meg neki: csak akkor jöjjön vissza, ha nem bántotta senki ott, ahonnan elszökött, ne sírja vissza a kutyaszellemekkel népes házat, a mogorva boszorkány odalökött moslékját, üvöltését

legyen boldog, játsszanak vele az emberek, ő mosolyogni fog, és lehet, hogy az erdei játékokra és alkalmi játszótársaira gondol, mielőtt elütné egy autó