7 csoda

Ibolyácska kérésére:

1. Először is önmagában az csoda, hogy egy olyan egészségügyi rendszerrel a hátam mögött, mint ami Romániában van, élek. Kezdjük azzal, hogy anyám élete is egy csodán múlott, azt mondták, mivel agyvérzéssel született, hogy ha meg is marad, nem lesz normális. Az lett. Egyetemet végzett és családot alapított. A nyolcvanas években, egy kisvárosi kórház sterilfecskendő-mentes klinikáján hajasbaba született, akkor állítólag gyönyörű voltam, csodámra jártak a kismamák (azt hiszem, ezt nagyjából mindenki elmondhatja magáról, hogy csecsemőként megcsodálták). Pár hónap múlva negyvenvalahány fokos láz, tüdőgyulladás. Túléltem. Utána majdnem minden évben volt egy-két súlyosabb betegségem, ami csak addig volt kibírhatatlan, amíg meg nem tanultam olvasni. 2. Betegágyak zsibbasztó kényelme, mézes tea és tornyosuló könyvek: néha visszasírlak benneteket! 3. Sumetrolim-színű ég ott, ahol a város pereme összeér a távoli mezőkkel. 4. Szent Anna-tó, Bálványosvár, Csiszár, Büdös-barlang, Mohos, Torja-hágó: ahol vasárnaponként felnőttem. 5. Hozzátartozóim és barátaim, akiket sokszor bírálok, meggyűlölök, megbántok, elfordulok tőlük. 6. A románok megfejthetetlen titka: nyelvük, közvetlenségük, nemtörődömségük, ahogy tőlem teljesen függetlenül, jól elvannak, vagy elvagyok én tőlük, és mégse. 7. L.
Editéva, Baudolino, Kövi Sára, Hang-ok: ha még nem írtátok le, most gondoljátok végig csodáitokat! (és írjátok is le, ha gondoljátok)